Szubjektív

Milyen zenére edzenél igazán?

Sajátos zenei ízlésem van, beismerem 🙂 Amióta az eszemet tudom, az is volt és ez most már így is marad. Egy időben szerettem volna, ha mindenki megérti és azt szereti, amit én, de hamar beláttam, hogy úgy szép és változatos a világ, hogy nem vagyunk egyformák, hát miért lenne ez másképp a zenében?

Játszom hangszereken, tanultam zeneiskolában – ha őszinte akarok lenni, az általános iskolai és gimis éveim jelentős részét a zenesuliban töltöttem, hála a jó tanáraimnak -, így más a viszonyom a zenéhez, mint annak, aki nem került közelebb a hangszerekhez.

Edzőként és jógaoktatóként a zene újabb szerepet kapott, egy egészen másik oldaláról kell megközelíteni a dolgot. A zene itt már erősen motiváló vagy demotiváló lehet, és biztosak lehetünk benne, hogy ha összejön egy 10 fős csapat edzeni, abban van 1-2 metalhead, 1-2 deep-house kedvelő, 1-2 mainstream, rádiózene fan és tuti akad pár rapper is, esetleg alteros. Na és akkor itt jön a nagy kérdés, ami miatt úgy gondoltam, ezzel a témával is érdemes foglalkozni: MI A JÓ EDZŐS ZENE?
_dsc0574st-copy

Ez ugye erősen szubjektív. Kérdés, hogy csoportban mennyire vagyunk toleránsak egymás zenei világát illetően. Akad-e esetleg olyan, aki – bár saját maga mondjuk a popot hallgatja – edzeni más zenére szeret? Egyáltalán mekkora jelentősége van a zenének az edzés minőségében? Van-e olyan, amit mindenki szeret (vagy legalábbis elvisel)?

Edzéshez én azokat a zenéket szeretem, amiben hallom a hangszert, aminek pörgős a ritmusa, ami akkor is erőt ad, amikor már az energia tartalékaim végét járom. Ez nekem kb. egybeesik azokkal, amiket egyébként is hallgatnék. De sokszor találkoztam olyannal is, aki teljesen más zenére edz, mint amit szeret általában hallgatni, hiszen az egyik felpörgeti, a másik pedig segít kikapcsolódni (egészen extrém társítások is akadnak pl. Beyonce kontra AC/DC… 🙂 )

Edzőként viszont nem vagyok oda az előre megvágott, egy órás edzős mixekért. Ennek több oka van: az egyik, hogy nekem nagyon mainstream általában az összes mix, de ez lenne a legkevesebb. Ami fontosabb, hogy a zeneipar gyorsan változik, kerülnek elő új slágerek és tűnnek el nagy kedvencek és mivel én nem tudok zenét vágni, úgy érzem, nem tudok elég gyorsan alkalmazkodni a trendekhez. Szerintem a zene hangulatfüggő is – nyilván az adott, kedvelt irányzaton belül akár – egy egy órás mixel úgy érzem, meg vagyok kötve… és végül, szerintem sokszor torz. Igen, talán ez a jó szó rá. Ha van egy jó zene, csak lassúbb, sokszor próbálják beletuszkolni egy mixbe, hiszen mindenki szereti, de ha felpörgeted, az már nem ugyanaz…

Jógánál más a helyzet, a relaxációs zenék tömkelege áll a rendelkezésre. És hangulatfüggő. 🙂 Van, amikor kifejezetten jólesik az indiai zene és van, amikor még idegesít is. Általánosságban azokat a relax zenéket szeretem, amikkel úszni lehet az ászanák között. Azért az bizonyosan állítható, hogy jógaórán vízválasztó ellentéteket azért nem szül ez a téma 🙂

Ha most valami óriási tanulságot kellene leszűrnöm ebből az egészből, akkor az talán az lenne, hogy a rádió zenét, az elektronikus zenét már mindenki “megszokta”. Van, aki nagyon szereti, van, aki kevésbé, de talán ez a legsemlegesebb, ha választani kell egy csoportos óra zenéjét illetően. Kérdés, hogy a semlegesség ilyen értelemben kire milyen hatással van?
Ti mit gondoltok? Milyen a jó edzős zene?
(Posted by Viki)